Molnár Georgina
Portrék
Témavezető: Marosi Kata
Amikor el kezdtem fogalkozni a témával, az volt az első gondolatom, hogy olyat mutassak be, amivel a saját énemet tükrözni tudom. A konkrét téma maga a portré bemutatása, és a nőket érő erőszak elleni fellépés. A probléma létezését nem szabad tagadni, vagy elmenekülni előle. Sajnos az emberek többsége átél valami súlyosabb traumát, ami miatt megváltozik az élete. Fel merem vállalni, hogy a képeimmel ezt a célt szerettem volna elérni. A művész, és a befogadó érzéki megvilágosodásra helyeztem a hangsúlyt. A színek játékával – ami vidám és tragikus, sokkoló érzést egyaránt ki tud váltani – egyfajta irányt kívánok mutatni. Ahogy a témába egyre inkább belemerültem, olyan irányba fordultam, amire gondolni sem mertem volna. Ez nem más, mint a saját énem megvalósítása. Fontos volt számomra hogy képeimmel érzéseimet, gondolataimat adjam át. Mivel az emberi elme sok mindenre képes, egy szón, pillantáson vagy akár tetteken alapszik. A szavaknak egy része, ami bántó tud lenni, megváltoztathatja az ember életét. A kéz biztonságot ad, de néha maga lesz a fegyver. A szemek pedig tükörképként szimbolizálódnak: egy darab magamból és egy darab a sötét árnyként megjelenő fojtogató vágyról.
Portré 1. – 50x70 cm akril, vászon, 2020
A művész szerepe az alkotás megvalósítása, a folyamat felépítése, és a gondos nézőpont megalkotása. Minden mozzanatra odafigyel és összhangba hozza a képeket, a megfelelő elgondolás szerint. A modellel pedig kontaktust teremt. Kísérleteztem és igyekeztem odafigyelni minden apró részletre. Magam alakíthattam a folyamatot így tudtam mi a célom elérése. A képek válogatásakor arra törekedtem, hogy ne legyenek nagyon eltérőek, itt elsősorban a színekre és a fényviszonyokra gondolok. Különböző kompozíciókból alakult ki a sorozat, melynek képei más-más benyomást keltenek az emberekben. A kép megkomponálásához sok mindent figyelembe kell venni. A három kísérleti képen jól látható minden, amit szerettem volna kifejezni. Délután kísérleteztem mivel úgy gondoltam, hogy a napfény melegebb árnyalatokat ad. Mint azt sejtettem a tónusok tényleg másmilyenné váltak. Sokkal kontrasztosabbak lettek a képek, és emellett a kompozíciók is érdekesebbek lettek számomra. A hátterekhez tág rekesznyílást használtam, a zavaró tényezőkre sajnos nem figyeltem, de azt gondoltam, hogy úgy is a képeket ki fogom vágni és csak olyan részt hagyok, meg amit a kép központi szerep nyújt. Igyekeztem minél változatosabb képeket készíteni, és emellett arra is figyeltem, hogy a három kép összhangba kerüljön egymással. Mint színileg, mint érzelmileg. Teljesen elégedett voltam a képekkel. Minden bennük volt, amit elképzeltem. Arra a döntésre jutottam, hogy ezeket a képeket fogom felhasználni a diplomamunkáim megvalósítására. A technika kiválasztásnál sokat kísérleteztem, és végül az akril mellett döntöttem. A képkivágásokkal pedig a drámai hatást kívántam fokozni.
Portré 2. – 50x70 cm akril, vászon, 2020
A festmény vizuálisan beszél. Egyrészt mások gondolatával azonosítás visszatükrözi az ént és a személy egyéniségét. Hangulatot teremt, és ha ez sikeres, akkor szívesen tekintenek rá. Másrészt a látványt az emberi agy dolgozza fel, mely két dimenzióban jelenik meg, és ezt síkban kell megoldani. Az ember iránti kapcsolat kialakulásához egy közös pontot kell megcélozni.
A kész képek számomra új utat mutatnak. A lelkem egy darabját adtam át. Az életben sok nehézség akad, ám ezeket nem vittem bele a képeimbe.
